Lehet, hogy nem is vagyok alkalmas anyának?
2022.06.05 11:42

"Ahogyan az a nagykönyvben meg van írva..."

  • "Na, és mikor lesz az esküvőtök?....
  • "Ne már… még nincs gyerek? Ki fogtok futni az időből...."
  • "Mire vártok, kell egy tesó is annak a gyereknek...?!"
  • "Látod, hogy gömbölyödik már Erika? Éppen ideje, hogy családjuk legyen... "

Csakhogy egy pár "ínyenc falatot" említsek meg példaként a környezetünk úgynevezett elvárásai közül. 

AMI A LEGFELTŰNŐBB MOSTANSÁG, hogy a "Kell az esküvő, kell a gyerek, kell a tesó" stb. követően (amikor mindenki nagy megelégedésére megérkezik az első, majd a második gyermeketek is), EGYSZERCSAK SZÁRNYRA KAP A „MIBEN VAGY SZAR PROJEKT”.

Ezek azok a mondatok, amelyek ott is bizonytalanságot idézhetnek elő, ahol egyébként már a fiatal felnőttség legkorábbi életszakaszában (18 évesen) világosan megfogalmazódik a szándék: gyermeket, családot szeretnék 1-2 éven belül, mert alkalmas vagyok rá. 

  • Aztán megszületik az első gyermek, az anyuka pedig (ahogy az a nagy könyvben meg van írva) ott kering folyamatosan a kiságy körül (az elmélete szerinti működőképes állapotában tanácstalanul, néhányszor felkapja az ölébe a megállás nélkül síró gyermekét), s miközben rázza a gyereket - mint a pultos fiú a "sékert" sötét karikákkal a szemei alatt - ezeket mantrázza: megetettem, megitattam, nem fázik, nincs melege, szeretve van, büfiztettem, pelenka kicserélve, keze-lába mozog...mégis mi a franc lehet a baj...miért üvölt...miért nem alszik.... És ezzel még nem ér véget a sor, sőt újabbnál újabb kérdések kezdenek megfogalmazódni a kezdő anyuka fejében, hogy aztán azok ízekre szedjék az amúgyis érzékeny lelkét. 

  • Lehet, hogy nem is vagyok jó anya? 
  • Jó vagyok-e, ha a gyermekem állandóan sír? 
  • Normális, hogy napjában többször is órákat kell ringatnom ugyanabban a pózban, mert máshogy nem jó neki? 

Az anyuka nyilvánvalóan aggódni kezd, a létező összes csatornán válaszokat keres, és talál is, méghozzá igen változatos tanácsok formájában. 

  • A nagyszülők, a szingli barátok, a legjobb barátnő, a távoli rokonok, a bolti eladó, a szomszéd, a szakkönyvek, a közösségi média önjelölt "szakértői", a gyermekpszichológus, a védőnő, a gyerekorvos stb., mindenki más-más tanácsot ad. Nyilvánvaló, hogy egyik "tuti tipp" sem válik be, ezért az anyuka még jobban kiborul. A küzdelem folytatódik, az anyuka és babája 5 -10 percekre - mintha csak vezényszóra tennék - szinte egyszerre beájulnak; majd ahogy a gyermek feleszmél, ismét kezdődik minden elölről. 

Aztán a gyermeket ismét megvizsgálja a gyerekorvos, ránéz védőnő is, mindkettő kimondja a végszót: a gyermek egészséges, anyuka nyugodjon meg, ne vegye túl komolyan magát. 

Anyuka ettől ismét kiborul, a napok csak telnek, megoldás nincs. 

  • Ismét pszichológushoz fordul, aki alaposan kikérdezi az anyukát, alaposan szemügyre veszi a gyermeket, majd ő is megállapítja, hogy a gyermeknek az égvilágon semmi baja, pusztán kimerült és álmos. A pszichológus ki is fejti röviden, hogy a karikás szemek a kialvatlanság első jelei, és anyukának sem ártana, ha alvással töltené az éjszakát; a gyermeket etetés-büfiztetés-peluscsere után simán le kell fektetni és békén kell hagyni. Három nap az átállás, addig tartson ki a türelem. 

Amikor a "csoda" bekövetkezik, onnantól az anyuka egész élete megváltozik, ugyanis nem fogadja többé el a környezete tanácsát, és nem mérgezi meg magát a keserű pirulákkal. 

  • "Milyen anya az, aki nem veszi fel a gyerekét, amikor sír?!"  
  • "Szar anya az, aki tápszerrel táplálja a gyerekét, mert az igazi az anyatej!" 

‌A stressztől, a kialvatlanságtól elapadhat a tej. Nem törvényszerű, hogy sokkal egészségesebbek lesznek azok, akik anyatejen nőnek fel. 

‌Egy a fontos, hogy egy gyermek is szeretetet kapjon, törődjenek, foglalkozzanak vele, és főleg hagyják őt aludni, amikor arra szüksége van.