AZ ÉLET ÍRTA

Az unatkozó ember ismérvei

Aki nem látja a fától az erdőt (sem)...

  • Ha valaki nem találja fel magát a párkapcsolatában (vagy úgy egyáltalán az életében), akkor azokat a pótlékokat keresi, amelyekkel elszórakoztathatja magát és leköthetik a figyelmét egy időre (valójában frusztrációktól szenved, de nem tud kitörni a fogságukból - mondhatni egyfajta függőségben ragad - csajozik, szerencsejátékozik, alkoholizál, gyakran lóg a barátaival/barátnőivel, nem szeret egyedül lenni vagy éppen zavarja őt a másik társasága, egyszóval szélsőségesen viselkedik stb.). Ezt a hétköznapi nyelv csak simán unatkozásnak hívja (az más kérdés, hogy a lélektani hátterével nincs feltétlenül tisztában az, aki rá mondja valakire). 

Az unatkozó embernél nincs is terhesebb dolog a világon, mert neki hiába van temérdek pénze és ideje, sokszor fogalma sincs mit kezdjen velük (ezért csapodár életet él; szórja a pénzét, de nem adakozó; nem elkötelezett a kapcsolatai és dolgai iránt, olykor veszélyes ötletei vannak, amiket sokszor valóra is vált  stb.) Ha netán elsodorja őt az élet olyan irányba, ahol a szerelem megérintheti, akkor is unatkozni fog egy idő után. És az unalom nem csak ő rá van kihatással, még a környezetére is, leginkább az otromba kommunikációjával, karcoló megjegyzéseivel. 

  • Az unatkozó ember ritkán empatikus (kísérteties hasonlóságot lehet felfedezni közte és egy pszichopata viselkedése között) és mindig viccesnek akar látszani, ugyanakkor olyan távol áll tőle az intelligens humor, mint Makó Jeruzsálemtől. Miért? Mert a vég nélküli és öncélú tréfálkozása valójában a feszültsége levezetését szolgálja, amit önkéntelenül is lazának tetsző görnyedt testtartás kísér, mellé ördögien lehangoló arcberendezéssel (mivel keveset mosolyog, azt is legfeljebb kárörvendésből). 

Aki unatkozik, gyakran köt bele mások életébe, kinézetébe, orgánumába stb.

  • Bár saját magát felhatalmazva érzi arra, hogy random beszólogasson számára ismeretlen embereknek, ezzel szemben ő rendkívül rosszul tűri a kívülről érkező kritikai visszacsatolást. Azt szoktam mondani az unatkozó emberekre, hogy az önreflexió hiányában vakok a saját viselkedésükre, sokszor ezért is futják az életükben ugyanazokat a köröket. 

És végül, de nem utolsó sorban… az unatkozó embertől nem számíthatunk sportszerűségre, mert sem ezt a szót, sem pedig a vitakultúrát még hírből sem ismeri.