Kérdésed van? Hívj vagy írj bátran! +36 (30) 367 75 62 - raczbiga70@gmail.com

* MI IS EZ A FAJTA "KÓCSING" ÉS MIRE SZÁMÍTHATSZ?

LEGYEN SEGÍTSÉG AZ ELINDULÁSHOZ

H. Rácz Gabriella
H. Rácz Gabriella
2022.06.07 19:05
LEGYEN SEGÍTSÉG AZ ELINDULÁSHOZ
A visszacsatolás rendkívül fontos, és nem pusztán csak szakmai okokból, hanem leginkább emberi oldaláról nézve. Azok, akik részt vesznek egy ilyen típusú beszélgetésben, észrevétlen módon kölcsönösen tanítják is egymást. Számukra mindenképp előre vivő és tanulságos.
Olvasd szeretettel, adjon a tovább lépésedhez reményt, láss meg benne egy aprócska kapaszkodót, vagy még jobb esetben legyen segítség az elinduláshoz, és lendítsen át egy problémádon.
Legújabb élményem, amit a könnyebb érthetőség kedvéért párbeszéd formájában teszek közzé, talán megindít benned is valamit, amitől feloldódnak azok a bizonyos gátak...
(A hölgy (24) neve - kérésre - nem publikus, így a fiktív megoldást választottam.)
....
(Én) - Mi volt számodra a legemlékezetesebb, legmegdöbbentőbb, vagy legmeghatározóbb?
(Orsi) - A legelső mondatod, ami így szólt: "Nincs rossz időzítés, csak fogadóképtelen, zárt kagyló állapot." Aztán rám néztél, és azt kérdezted, hogy mi az, amit soha senkinek nem tűrnék el?
Hát, mit ne mondjak, elsőre felugrott a szemöldököm a mennyezetig, és egy kicsit elbizonytalanodtam. (Mi köze az én problémámhoz?) Gondoltam megint egy újabb lökött, és én ismét önkéntes alapon asszisztálok, sőt (meg)fizetek azért, hogy falnak vezessenek...(Mindketten nevettünk)
(Én) - Miért vállaltad mégis?
(Orsi) - Őszinte leszek...Leginkább a kíváncsiságomat szerettem volna csillapítani, lesz ami lesz alapon. Csak aztán hirtelenjében szemben találtam magam a szokatlanul "szemtelen" kérdéseiddel. Olyan voltam, mint egy amatőr boxoló, akit kiütöttek a gong utáni másodpercekben...
(Én) - Haragudtál rám? ...
(Orsi) - Nem, de jó lett volna személyesen találkoznunk. Fura volt, de végső soron tényleg nem ennek volt jelentősége, mert igazából így is eljutottál hozzám. Megvolt az a bizonyos "flow élmény".
(Én) - Ez most úgy hangzott, mintha rajtam múlt volna...
(Orsi) - Hát igenis Te is kellettél hozzá. De persze nyilván elsődlegesen én... Fiatal vagyok, nincs tapasztalatom sok mindenben, de azért hajlamom is van arra, hogy kívülről várjak valamit, vagy valakit amitől vagy akitől nekem jobb lesz.
(Én) - Vagy jobban érezhetnéd magad...
(Orsi) - Igen. Ezért sem találtam a helyemet. Hiába jártam egy ideig személyiségfejlesztő tréningre, próbáltam ki a life coachingot, és kerestem fel pár pszichológust is.
(Én) - Mindenkinek más a jó...
(Orsi) - Most már tudom, de akkor annyira mélyponton voltam, a pasik is csak borsot törtek az orrom alá... Ismered a sztorimat....Azt tanácsolták a barátaim, hogy talán jobban járok, ha felkeresek valakit.. Az a baj, hogy nem jutottam semeddig, sőt inkább "visszaestem". Azt nem tudtam mit keresek, csak azt tudtam, mit nem akarok. Kutakodtam folyamatosan az interneten, és véletlenül találtam rád...
(Én) - A kezdeti "ijedtségtől" eltekintve, mitől érezted magad másképp, mint azokon a helyeken, ahol eddig próbálkoztál?
(Orsi) - Fura, de azt kell mondjam, hogy van valami megmagyarázhatatlan plusz abban a közegben, amit a személyed generál. Szerintem ez az a plusz, amit nem lehet bele tanítani egy emberbe, azzal születni kell... Ezt láttam és érezhető volt, ahogy beszéltél hozzám vagy kérdeztél.
(Én) - Szóval akkor nincs rossz szakács, csak rossz szájíz? Nincs rossz tanár, csak tehetségtelen, rendetlen diák?...
(Orsi) - Dehogy! Hogyne lenne... Csak azt akarom mondani, ha már a szakácsot és a tanárt hoztad fel példának, hogy nem mindenkiből lesz olyan szakács, vagy tanár, aki nem szakmát és megélhetési lehetőséget lát magában, hanem elhívatottságot, a munkája és az emberek irányába alázatot is érez. A szó legnemesebb értelmében...
(Én) - Azt mondtad, hogy a kérdéseim és állításaim, amikkel "felbosszantottalak" sokakat megrémisztenének, ezért félve ajánlanád ezt a módszert. Most is így gondolod?
(Orsi) - Hát a kérdéseid és állításaid tényleg "meredekek" voltak, de valószínűleg nekem ezekre volt szükségem ahhoz, hogy elinduljak végre a saját utamon. Rávezettek dolgokra, s közben mintha egy láthatatlan biztosító kötél tartott volna, ami időnként fájdalmasan rántott rajtam...
(Én) - Mi lendített tovább?
(Orsi) - Hogy soha nem véleményeztél! Nem akartál kioktatni. És hát az ütős poénjaid, amiktől persze inkább sírni tudtam volna először, mert bántott némelyik igazságtartalma, de kifejezetten jót nevettem, miután rádöbbentem a saját hülyeségemre. A paradoxonos példák pedig görbe tükrök voltak nem vitás...És az, hogy nem rutinból figyeltél rám, ez annyira rendben volt...hanem meg akartad ismerni a valódi gyökérproblémám. Tetszik ez a szó, olyan kifejező...
(Én) - Mit mondanál azoknak, akik nem tudják merre induljanak a problémájukkal?
(Orsi) - Ha magamból indulok ki, márpedig csak ebből tudok, én ugyebár a hitetlenségem és bizalmatlanságom okán eléggé nehézkes vagyok, akkor azt mondom, érdemes olyan ("terápiát") segítőt választani, aki nem azt mondja, ami kedves a fülednek, amit te hallani akarsz, hanem ami gondolkodásra és cselekvésre késztet, és mindezt nem kizárólag "hivatalból" teszi, hanem leginkább emberbaráti szeretetből. Ha ez egy hivatásos segítő közreműködésével valósul meg, akkor úgy, de nyilván sokaknak lenne a legideálisabb, ha van olyan valaki a családban, vagy a barátok között, akinek szívhez és agyhoz szóló a mondanivalója, és inspiráló a kommunikációja... Csak hát ritkán objektív az ember barátja, anyja vagy bárkije...
(Én) - Mi újat hozott, vagy láttatott meg veled ez a hogy is mondtad te korábban, "fura" beszélgetés?
(Orsi) - Hogy a félelmeim képesek túlnőni a valódi problémáim nagyságán, és az önkorlátozó gondolkodásom eltéríti a fókuszom a céljaimról. Megértettem, hogy miért kattogtam folyamatosan a bajomon, miért hibáztattam másokat, miért hazudtam magamnak is, és miért vártam, hogy valaki helyettem döntsön. Kényelmesebb volt a felelősség át tolnom egy másik emberre, vagy valami hülye indokot kreálni. Ezzel ideiglenesen letudtam a dolgot, de éjjel, amikor egyedül voltam, a probléma ott ült az ágyam szélén és nem hagyott aludni...
...
(Én) - Köszönöm a bizalmat, és hogy összefoglaltad mindezt....
(Orsi) - Én köszönöm, hogy beszélgethettem veled. Jut eszembe, kérdezhetek valamit én is?
(Én) - Csak nyugodtan.
(Orsi) - A Te lelkeddel ilyenkor mi történik?...
Elmondtam neki.