Férfiagy kontra nőiagy

A nemek között meghúzódó gondolkodásmódbeli különbségek az agy eltérő felépítéséből fakadhatnak. Ha az előbbi állításra hagyatkozunk, számos kérdéssel kerülünk szembe. Hogyan fejlődött agyunk, és miért lett olyan, amilyen? Felépítése hogyan befolyásolja nőiesnek, illetve férfiasnak ítélt viselkedésünket? A biológiai és evolúciós magyarázatok választ adhatnak néhány kérdésre.

„Férfi és nő, hogyan is érthetné meg egymást, hisz mindkettő mást akar: a férfi a nőt s a nő a férfit.” /Karinthy Frigyes/ Pillantsunk be az állítás mögé! A férfi és női gondolkodás eltér egymástól. Ennek az eltérésnek elsődleges okait az agyban érdemes keresnünk. A két nem agya ugyanis némiképp valóban különbözik egymástól. Ezek az eltérések pedig hozzájárulhatnak gondolkodásunkhoz, vagy ahhoz, hogyan reagálunk egy adott helyzetben. Az alábbiakban csak néhány apróbb, ám a mindennapokban talán nagyon is szembeötlő példán keresztül mutatjuk be, hogyan is lehetséges ez.

Strukturális különbségek

A férfiak agyának tömege nagyobb. Nagyobbak az agykamrák, valamint több a fehérállomány a nők agyához képest. Nagyobb az amygdala is, amely a limbikus rendszer részeként az érzelmek és a félelemszabályozás terén tölt be nagyobb szerepet. Érdekes összefüggés, hogy a pszichopátia valamint szociopátia kórképeket ennek az alulműködésével hozzák kapcsolatba, és mind a két zavar fokozottabban jellemző a férfiakra. Ez az agyi struktúra kapcsolatban áll az agresszióval is. A férfiakra  pedig evolúciósan illik az agresszívabb, dominanciára törekvő viselkedés.

• Nők esetében a szürkeállomány térfogata nagyobb az agy össztérfogatához viszonyítva. Nagyobb a kérgestest, amely a két agyféltekét köti össze. A nők ügyesebbek az olyan feladatokban, ahol a két agyfélteke közötti kommunikációra fokozott szükség van: például két kép közötti apró különbségek megtalálásában. A nők agyában általánosan nagyobb a Broca terület, melynek a beszédben van kiemelten hangsúlyos szerepe. A nők általában magasabb pontszámot érnek el a verbális feladatokban, jobb a szövegértésük, ráadásul könnyebben idéznek föl szavakat vagy szöveget. Ám a férfiak szókincse bővebb: főleg ha udvarolnak, különösen ügyelnek a választékos és intelligens társalgásra. Emellett a nők agyában a hippocampus területe is nagyobb. Ennek a régiónak főleg az emlékezet kapcsán van kiemelkedő szerepe.

Egyéb funkcionális eltérések

A nők jobbak a számolási feladatokban a férfiak viszont ügyesebbek a szöveges matematikai feladatok megoldásában. Általánosan jellemző rájuk az absztraktabb gondolkodás, és térlátás szempontjából is felülkerekednek a nőkön. Könnyebben találnak meg geometriai alakzatokat, forgatnak el testeket fejben, azonosítanak térbeli helyzeteket. A célirányos mozgásokban szintén jobb eredményeket érnek el. A nők azonban az említett apró vizuális különbségek azonosításán túl ügyesebbek az apró, precíz mozgásokban is. Emellett, könnyebben találnak meg tárgyakat, veszik észre „azt az egyet” a sok közül.

• A női és férfi „agyi gépezet” működési elve más, de minden esetben hihetetlenül összetett folyamatok állnak a háttérben.

Az említett különbségeket általában kutatási környezetben, feladatok eredményeit összehasonlítva derítették ki. A legszembetűnőbben eltérő folyamatok kialakulása mögött érdemes megvizsgálni az evolúciós változásokat is, vagyis azt, hogyan és miért alkalmazkodhatott másképpen a nők és a férfiak agya a környezetéhez.

Agyunk és a szelekció

Evolúciós szempontból megközelítve az ősi, emberszabású csoportokban nagyon korán kialakultak a férfi és női szerepek, majd az idő előrehaladtával még tovább fejlődtek. Tradicionálisan a nők feladata volt a gyűjtögetés, az utódok nevelése és család összetartása. A gyűjtögetéshez finom mozgáskoordináció volt szükséges (jobbak az apró mozgásokban), valamint fontos volt a vizuális különbségek azonosítása: megtalálják mi ehető, mi nem, van-e valami eltérő a megszokott begyűjtendő táplálékban. A nők több színt is képesek érzékelni, sokkal több árnyalatot tudnak megnevezni, mint a férfiak. Ez szintén ebből fakadhat: ugyanis a nők evolúciósan kiélezettebbek az ebből eredő környezeti változásokra. Az ősférfi szerepkörébe ezzel szemben a vadászat és a védelem tartozott. A vadászathoz elsősorban jó térlátás és ügyesség szükséges (jobbak a célirányos mozgásokban, térbeli feladatokban).

• A nyelvhasználatot tekintve szintén érdekes evolúciós folyamatokat figyelhetünk meg. Láthattuk, hogy a nők agyában fejlettebb a beszédértésért felelős agyterület (Broca), jobbak is az ilyen jellegű feladatokban. De miért is lehet erre nagyobb szükségük evolúciós szemszögből? A szexuális szelekció elmélete szerint a jobb beszédértés célja a férfiak indítékainak és szándékainak minél pontosabb felmérése. Valamint ez az egyik kulcsa a szociális kapcsolatok fenntartásának és kiépítésének, amely inkább az ősnő szerepkörébe tartozott. Ehhez kapcsolódik az is, hogy a nők többet beszélnek szociális témákról, nagyobb figyelmet szentelnek a személyes kapcsolatoknak a kommunikációjukban is. Ezzel szemben a férfiak nagyobb szókincse a nők elbűvölését hivatott szolgálni. A férfiak kommunikációjának legfőbb elemei például a státusz, baráti kör, sport, tehát olyan jellegű területek, ahol önmaguk és társaik értékelése a cél. Evolúciósan ez a stratégia a csoportban elért és elérhető helyek felmérését szolgálta – és szolgálja mind a mai napig.

Az első lépcsőfok

A felsorolt példák csupán töredékét képezik azon különbségeknek, melyeket feltártak a kutatók és tudósok a nemek közti agyi különbségeket vizsgálva. Nem szabad megfeledkeznünk agyunk plaszticitásáról sem. Az agyi plasztikusság nagymértékben az evolúció függvénye is, hiszen ennek értelmében agyunk idomul a környezetéhez. A környezet ebben az esetben rengeteg mindet jelent: a fizikai élőhelyen túl, a tanulási mechanizmusokat is magában foglalja. A biológiai eltérések mellett, a nőiesnek illetve férfiasnak ítélt viselkedés  a kulturális, tanulási mintáink következménye is.

Agyunk fejlődésének rejtélye számos meglepetést tartogat számunkra. Az evolúciós megközelítésből azonban az rajzolódik ki, hogy agyunk és gondolkodásunk eltérő fejlődésének oka talán éppen az, hogy a két nem jobban megértse és kiegészítse egymást. Mindez talán épp azért alakult így, hogy férfi és nő közelebb kerüljön a másikhoz?

https://mindsetpszichologia.hu/noi-agy-vs-ferfi-agy

Miért nem képesek a férfiak egy (max. kettő) dolognál többre koncentrálni?

Miért  tűnik úgy, mintha semmire sem gondolnának, vagy nem figyelnének a másikra?

A tudományos magyarázat szerint, ez a „viselkedés” 3500 évvel ezelőtt „vésődött” a férfiember agyába, és csakúgy „anyaszomorító” sokak számára, akár a nő társaik ún. „hiszti rohamai”, kényeskedései, félelmei stb.

A férfiagy, illetve a gondolkodás feltérképezésében most ott tart a tudomány, hogy megpróbálja a rendelkezésre álló adatokból, kutatási eredményekből kielemezni, és megválaszolni a kérdést: miért beszélnek el egymás mellett olyan gyakran a nők és a férfiak?

Nézzünk egy nagyon is gyakori hétköznapi példát, amelyben a szituáció a következő: (számos példát lehetne felhozni, de ez a tipikus a fiatalok életében)

• Dóri üzenetet küld a barátjának Ádámnak, aki éppen a barátaival sörözik egy klubban (előzőleg ezt megbeszélték, így nem volt kérdés, hogy Ádám hol időzik, és várhatóan mennyi ideig lesz távol)

Ádám nem reagál barátnője üzeneteire, amitől Dóri egyre feszültebb lesz, és a fejében ezer meg egy fura gondolat fordul meg.

Ádám jókedvű, és eszébe sem jut, hogy válaszoljon , csak futólag pillant a mobilja képernyőjére.

Dóri sokadik üzenete végül célba talál, de a konfliktus elkerülhetetlen.

Most nézzük, hogy mi lehet annak a magyarázata, ahogy Ádám (a férfiagya és gondolkodása) viszonyul a helyzethez.

• A férfi agy „felépítésében” olyan mértékben tér el a nők agyától, amely pont elegendő ahhoz, hogy „másképp”, akár „bunkó” stílusban nyilvánuljanak meg velünk szemben.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy a férfiak gondolkodása mennyire egyszerű. Emiatt mi nők miért vélekedünk sokszor sztereotíp módon róluk.

• A férfiak többsége egyszerre csak egy dologra fókuszál, emiatt nem „zavarodik” meg az agyuk, nem úgy, mint időnként nekünk nőknek.
• A férfiak nem kombinálnak, nem vezetik félre saját magukat.

De mi a helyzet a példaként említett esetben?

• Dóri szülői szerepet öltve magára, feleslegesen érdeklődik Ádámtól. Megfeledkezik a saját (szerelmes és bizalmat szavazó) szerepéről, látszólag aggódva érdeklődik. Ez Ádám számára két üzenetet is hordoz egyszerre. Dóri nem bízik meg benne, illetőleg nem a férfit, hanem a kisfiút látja benne, akire oda kell figyelni még akkor is, amikor erre semmi szükség.

A férfiak ki nem állhatják, ha figyelik/őrködnek felettük. Menekülnek az uralkodó/gondoskodó anyaszerepben játszó nőktől. (Az egy másik témakörbe tartozik, amikor kifejezetten ilyen társat keres magának egy férfi)

Hogyan „működik” a férfi?

Az "egészséges" férfi szereti azt érezni, hogy valóban rá van szükség. Ösztönözni pedig csak úgy lehet, ha elismerést is kapnak az erőfeszítései.

• Szereti megoldani a problémákat és nem csámcsogni azokon. Ha a nő nem fogadja el a megoldási javaslatait, az apró, de igen lényeges negatív üzenet is lehet a másik fél számára. Ezzel megkérdőjeleződik a férfi hozzáértése, „szakértelme”, ami miatt már nem is foglalkozik tovább a nő problémájával.
• A férfiak többsége nyerni akar, és nem csak, hogy nyerni, látni és ki élvezni akarja a másik vereségét. Nézz meg egy tenisz mérkőzést (de gondolhatsz másra is, mint a sport). Ügyességét, rátermettségét, jobb felkészültségét cseles ütésekkel, bravúros labdapörgetésekkel igyekszik bizonyítani.

A férfi nem beszél a gondjairól, nem beszéli ki a problémáit, helyette próbálja megoldani azokat. Adott esetben visszavonul, "magába fordul", és a gondjai megoldására összpontosít. (Van ellen példa is, de ez is egy másik történet)

A problémákat súlyosságuk és sürgősségük alapján osztályozza, rangsorolja. Eszerint is foglalkozik velük.

• A stressztűrő képessége nem a legideálisabb tartományban van, ezért fordul elő gyakran az életben, hogy ha nagy nyomás nehezedik rá, akkor megbízhatatlanabbá, feledékenyebbé, elérhetetlenebbé válik a nőtársa (vagy bárki más) számára.
• Kapcsolataiból „elmenekül”, eltávolodik egy időre. Ilyenkor nincs (vagy alig van) jelen, ezért egy ilyen helyzetben való próbálkozás ritkán szül eredményt.
• Figyelmét a megoldás keresése vonja el, egy fontosabb „programot futtat” az agyában.

A legjobb, amit ilyenkor tehetünk, ha békén hagyjuk, és kivárjuk, amíg megoldja a problémáját. A megújult érdeklődés, az áhított nagyobb törődést csak ezután lesz képes nyújtani. Ha pedig nem születik megoldás rövid időn belül, akkor keres olyan rövid távú célokat, amelyeket azonnal megvalósíthat (internet, tv, autó vezetés, motorozás, horgászat stb.). Egy biztos, hogy nem beszél az őt nyomasztó gondokról, felejteni akarja őket, hogy a „kikapcsolást” követően dolgozni tudjon a problémáján.

• Óriási hibát követhetünk el azzal, ha ilyenkor akarjuk szóra bírni a társunkat, ennek minden bizonnyal visszautasítás, ideges szóváltás lehet a vége, ez pedig mindkettőnkben a meg nem értettség érzését keltheti bennünk.

A férfi nem szeret kéretlen tanácsokat kapni. Él benne a vágy, hogy bebizonyítsa, képes a céljai elérésére egyedül is. Az apró kudarcok sokkal jobban megviselik, mint a nagyok, ezért az is fontos, hogyan mutatunk rá a hibáira.

A férfiak szintén egyenes és világos kérésnek szeretnek eleget tenni. Ezért hálásak, mert nem kell még azon is töprengeniük, hogy mit is akarhat valójában a nőtársuk.

• Amikor egy férfinak problémája támad, egy ősi ösztön tör fel belőle a felszínre, amely a magányos vadászatok emlékét hordozza a sejtjeiben. Ez pedig azt sugallja, hogy az embernek – vészhelyzetben - először saját magával kell foglalkoznia, és csak utána a másikkal.

Ezzel kapcsolatosan egy nagyon figyelemre méltó kísérletet végeztek, méghozzá egy zuhanó repülőgép fedélzetén.

A kapitány az oxigénmaszkokra vonatkozóan adott ki utasítást, ezzel szemben míg a férfiak gondolkodás nélkül tették az arcukra, és csak ezután siettek a társaik segítségére, addig a nők a gyerekekre helyezték fel előbb, ezután saját magukra.

• Ezek után azt gondolhatnánk, hogy micsoda önzés ez a férfiaktól, de ha jól bele gondolunk, inkább az életet szolgáló logikus döntés. Előrelátó, ösztönös gondoskodás. A nők ahelyett, hogy magukat hoznák segítő helyzetbe, inkább másokat mentenek. Egy kisgyermek esetében pedig elengedhetetlen, hogy a felnőtt maradjon stabil helyzetben, a cselekvőképessége megtartása, stabilizálása érdekében.

Azt gondolom, hogy nincs könnyű helyzetben sem nő, sem férfi. Viszont a felelőssége mindkét nemnek abban van, hogy kölcsönös megismerést gyakoroljon, és ez alapján döntse el, hogy jó-e a választása vagy sem.

Mindkét nem felelős a kapcsolataiért. Ha egy nő túl sokat ad, az nem a másik fél hibája, és fordítva is igaz. Hiábavaló dolognak tartom a másikat hibáztatni. Sokkal „férfiasabb”/ „nőiesebb” a hozzáállásunkat, viszonyulásunkat felülvizsgálni, és aszerint tovább lépni.