A 21. század innovatív módszere - gyors eredmények és hosszú távú hatékonyság

Azt mondják, lehetetlen más problémáját megérteni és segíteni őt annak megoldásában. 
Az őszinte  odafordulás, meghallgatás már sokszor segítség, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha az egyén még nem “házasodott össze a problémájával”. Vagy, ha igen, akkor képes “elválni” tőle. Ennél “durvábban” is megfogalmazhatjuk (lehet arcpirító és megbotránkoztató, de jól szemlélteti az “egyén-probléma” kapcsolatát): nem “szexel” vele a párja helyett. Vagy, ha igen, akkor képes felhagyni ezzel és a valós kapcsolata felé fordul.
Sajnos sokan vannak azok, akiknek a belátási képességük (meglepően) szegényes ahhoz, hogy felismerjék a probléma gyökerét - ezért a következménynél kár is kutakodni, mert az oda vezető út gyakran szövevényes és kusza, amit teljes részletességgel kizárólag az érintett(ek) ismerhetnek. A fejletlen érzelmi intelligencia nem csak a gyermek és fiatal felnőtt “kiváltsága”. A tapasztalatom az, hogy a már harmincas évei felé járó férfiak és nők is képesek arra, amire az óvodás korúak: ellenállásra vagy dühkitörésre. Ennek oka pedig az érzelemszabályozás hiánya. 
  • A segítség lényege abban rejlik, hogy más szemszögből és megvilágításból, adekvát eszközök és példák segítségével gondolkodásra késztessük azt, aki probléma spirálba keveredett. Rávezetni a megoldáshoz vezető útra.
Mert egyedül (ön)marcangoló érzelmi spirálba kerülhet az ember. És, ahogy mondani szokták: nem látja a fától az erdőt - azaz a kiutat, az elfogadható megoldást. Ami nem feltétlenül a számára vágyott, de a tovább haladáshoz elengedhetetlen. Itt a lényeges különbség abban, hogy egy (elhivatott) segítő nem a jó vagy tökéletes megoldásra fókuszál, hanem az egyén önsértő mechanizmusaira - ebből olvas, ezt értelmezi és narratívát alkot belőle. A módszertant szükséges jól megválasztani. Ezért felesleges azon vitatkozni, hogy valaki jó segítő (pszichológus,  coach, pszichoterapeuta, barát stb.) vagy sem. Mert mindenkinek más stílus a “nyerő”, a befogadásra alkalmas. A szomorú tény az, hogy mindenki saját maga oldja meg a saját problémáit, nem valaki más helyette. Ugyanis, kizárólag így lesz valódi a személyiség fejlődés, és így zárható ki a “visszamutogatás”, hogy “Mert Te azt mondtad!” 
A pszichológia életünk szerves része, ezért még azoknak is fontos az alapvető tényeket és kutatási módszereket megismerniük, akik nem akarnak hivatásszerűen foglalkozni vele. A pszichológiával való ismerkedés segít megérteni, hogy miért gondolkodnak, éreznek vagy viselkednek az emberek úgy, ahogy. Vagy miért tesznek meg dolgokat, ezenkívül betekintést nyújt attitűdjeink és reakcióink világába is.
Például:
• Befolyásolja-e gyermeknevelési módszereinket az, hogy szüleink hogyan bántak velünk?
• Hogyan lehet leküzdeni a kábítószerfüggőséget?
• Viselheti-e egy férfi ugyanolyan jól egy csecsemő gondját, mint egy nő?
• Segít-e a hipnózis jobban felidézni egy traumatikus esemény részleteit?
• Hogyan lehet egy atomerőmű tervezésénél a lehető legkevesebbre csökkenteni a majdani emberi hibákat?
• Milyen hatással van immunrendszerünkre a tartós stressz?
• A pszichoterápia vagy a gyógyszerek eredményesebbek-e a depresszió kezelésében?
A pszichológia természetesen nem csak ezekre, hanem sok-sok kérdésre igyekszik megadni a választ.
A pszichológia a törvényeken és a politikán keresztül is hatással van életünkre. A diszkrimináció, a halálbüntetés, a pornográfia, a szexuális viselkedés vagy azok a körülmények, amelyek között az egyének felelőssé tehetők cselekedeteikért, mind olyan kérdések, amelyekre hatást gyakorolnak a pszichológiai elméletek és vizsgálati eredmények. Például, miután a kutatások kimutatták, hogy sok, korábban szexuális perverziónak tartott cselekedet (amitől meglepő módon a legtöbb ember nem ódzkodik) “normálisnak" tekinthető, a szexuális devianciákra vonatkozó törvények is erősen megváltoztak az elmúlt negyvenöt évben.
  • Gyakori elvárás az emberek részéről az is, hogy ha valaki a hétköznapokban segítőként tevékenykedik, akkor annak az illetőnek illik minden szempontból makulátlannak, mindent tudónak, tökéletesnek lennie, és lehetőség szerint (?) ingyen végezze a munkáját – természetesen hétvégén (akár ünnepnapokon) is, a nap huszonnégy órájában. Ezek alapkövetelmények tőle. Azt is kommunikálják sokan, hogy amelyik ebben nem, vagy alul teljesít, akkor nem fognak hozzá fordulni mondván, ha a segítő élete is szar, hogyan éri el, vagy hogyan várhatja, hogy mások bízzanak benne?

Van egy ilyen alapvetés, hogy ha te segítő szakember vagy, akkor te a fent említett paraméterekkel bírsz, és mindenre tudod a jó választ. Ám ilyen ember nem létezik. 

  • A segítő szakma szociálisan érzékeny, empatikus, ám ennek ellenére objektív látásmódú és fejlett humorérzékkel, valamint intuitív képességgel rendelkező embereket kíván. Emellett úgy vélem, sokkal nagyobb erő van abban, ha nem választjuk el a „mindent tudókat” és az úgynevezett „szenvedőket” egymástól, hanem belátjuk, hogy (az élet bizonyos területei vonatkozásában) mi mindannyian egyformán szenvedő emberek vagyunk. A kérdés tehát nem az, hogy sérültek, szenvedők, balekok, önbizalomhiányosak, megszégyenültek (és sorolhatnám) vagyunk-e, hanem hogy mit kezdünk ezekkel a „sérüléseinkkel”. Nem szégyen a meglétük, csak bátran kell szembe nézni velük, és megpróbálni valami magasabb rendűt kovácsolni belőlük. 

Csak nyerhetsz vele...