BEMUTATKOZÁS

Hegedősné Rácz Gabriella

Párkapcsolati, életvezetési és

mentálhigiénés segítő

http://sorsforditobeszelgetes.hu

https://helpforyou.hu

Kapcsolatfelvétel és

ONLINE konzultáció egyeztetése:

sorsforditobeszelgetes@gmail.com

Előzetes időpontfoglalás szükséges!

®PROVOKATÍV BRIEF COACHING

Egy Olvasóm a minap megkérdezte tőlem, miért nem foglalkozom tanácsadással? 

Ez a “probléma” a múltban is felvetődött, ezért most pár mondatban összefoglalom az okát.

A kérdés egyszerre öröm és szomorúság. Örömmel tapasztalom, hogy a gondolataim javarészt nem érdektelenségbe torkollnak, és aggasztó is, mert ebből látszik, hogy sokan nem urai a saját helyzetüknek, vagy ami talán rosszabb: a gondolataiknak és önmaguknak.

Jómagam nem a százhuszonnyolcadik párkapcsolati és életvezetési tanácsadó vagy “kócs”  (“sebtapasz” vagy “fájdalom csillapító pirula”), hanem egy olyan provokatív mentálhigiénés segítő szakember vagyok, aki a problémát legfeljebb tünetnek tekinti, nem pedig megoldandó feladatnak. 

Ez egy lényegi különbség. 

Semmi bajom a tanácsadó, vagy más segítő szakma képviselőivel, ők mindössze azt teszik, amire igény mutatkozik a másik oldalon, és aszerint is szolgálnak. (Sok sikert kívánok ezúton is nekik.)

Az általam alkalmazott módszer merőben eltér az “egyszerűbb”, hagyományos (keretes-dogmatikus) segítői módszerektől, és egy eszközeit tekintve is “bonyolultabb” kommunikációs technikával jelent. Ezzel nyilvánvalóan a nehezebb utat választottam, ellenben jóval gyorsabb és hatékonyabb is. Ezt tudom a személyiségemmel összehangba hozni és harmóniában működtetni, hiszen humorban gazdag, intuitív képességeimet a jó és nemes cél érdekében használhatom, metodikáját tekintve jól felépített, megoldás fókuszú, rendkívül baráti hangvételű és laza.

Mi az oka a választásomnak? 

Viszonylag hamar felismertem, hogy vannak olyan emberi tulajdonságok és traumakezelő viselkedésformák (meggyőződéses kommunikáció, ellenállás, makacsság, alibizés stb.), amelyeket egyszerűen nem lehet a hagyományos módszerekkel kezelni. Kellett valami olyan "eszközt" létrehozni, aminek az alkalmazása bár némi fájdalommal jár, viszont a probléma gyökerét írtja ki.

Sokan fordulnak hozzám ilyen-olyan tanácsért. Ilyenkor megköszönöm a bizalmat és udvariasan elirányítok mindenkit, aki ezt kér tőlem. Ugyanis ez többről szól, mint arról, hogy “szerinted mit tegyek?”. Azt is jelenti egyúttal, hogy abban a pillanatban, amint a válaszommal enyhülést ígérek, valójában a tanácsot kérő és váró egyén felelőssége megszűnik létezni, szinte észrevétlenül áthárul(na) rám. 

A tanácsadást ettől tartottam a múltban is “veszélyesnek”. Egészen más a módszertana, ráadásul függőségi viszonyt alakít ki. (Ezt most itt nem fejteném ki, akit érdekel, utána tud nézni.) 

Ezzel szemben bár nem a legkíméletesebb módszerrel, de szinte pillanatok alatt képes vagyok “lehozni a szerről” bárkit, akit az élet magával ragad, és tele tűzdel problémákkal. Olyan eredményes, hogy hosszú távon érezteti a hatásait. És ez is a célom vele. 

Szóval nem fogok kedveskedni bölcsességekkel, filozófiai eszmefuttatásokkal, és győzködni sem fogok senkit. Ez nem az én stílusom. Ami azt is világosan mutatja, hogy bizony nem leszek mindenki számára megfelelő. 

A másik ok (és ez talán jobban érzékelteti azt, amire utalni akartam), hogy az egyén, amikor a tanácstalanság rabul ejti, csakis a saját szemüvegén keresztül nézve és magára a problémára fókuszálva kommunikál. 

Meglehetősen furán hangozhat, és jóllehet messzire is megyek majd vele, de azt kell mondjam a tapasztalatom alapján, hogy az emberek önvédelemből is hazudnak (most biztos lesznek akik megsértődnek, vagy önérzetesen elvonulnak, netán olvasókat vesztek, de ez is vele jár).

Miért nem akarok tanácsot adni tehát?

Mert a leghalványabb fogalmam sincs arról, hogy milyen érzelmek kavarognak benned. Éreznem kellene netán nekem is azt, ami éppen akkor benned zajlik legbelül? (Ha így kellene tennem, akkor ketten lubickolnánk a kaka-fürdőben, és együtt szidnánk azokat, akikre mutogatsz. De nem ez a cél.)

Amin te keresztülmentél, arról én maximum csak olvashatok vagy hallgatom tőled, ám kizárólag csakis annyit, amennyit te ebből megosztasz velem. 

Soha nem érezhetem azt, amit mások éreznek. (Ez fordítva is igaz.)

Nagyjából el tudom képzelni a fájdalmat, az empátiámnak köszönhetően együtt tudok érezni veled, de megérteni sosem fogom igazán. 

Akik beszélgetni akarnak velem, azok pontosan arra a pluszra vevők, ami a teljes szellemi átalakuláshoz, és stabil lélek állapothoz vezet. 

Ezt tudom mondani szeretettel és az önmagamba is vetett hittel.

Más...

Az írásaimmal azokhoz szólok leginkább, akik szeretnék megtalálni a helyüket ebben az egyre bonyolultabban működő, és már-már kiismerhetetlennek tűnő világban - eredményeket szeretnének elérni abban, amivel foglalkoznak, és elégedetten szeretnének az életükre tekinteni még akkor is, amikor úgy érzik, hogy az adott pillanatban erre semmiféle okuk nincs.

Még mindig hiszem, hogy van értelme a "munkámnak", annak ellenére, hogy elszomorítóan sokan tévedtek erre a területre olyanok is, akik az elhivatottságot, szakmai alázatot még csak hírből sem ismerik, és akik valójában nincsenek is tisztában azzal, hogy ennek a szakmának a gyakorlása mennyire rendkívül összetett gondolkodást igényel, és mekkora szerepe van az intuíciónak és a humornak. Ezt úgy is szokták emlegetni, hogy "velünk született képesség", amit még a legintenzívebb gyakorlással sem lehet elsajátítani, legfeljebb megtanulni a metodikáját, azaz "csinálni a szakmát". Ám a kettő nem egy és ugyanaz.

A pályafutásom során különböző területeken volt szerencsém kipróbálni magam, így alkalmam adódott a lehető legtöbbet látni és megtapasztalni az életből. Eddigi élet utamon a sikerek és a kudarcok, az öröm és a bánat engem is végig kísértek, ráadásul túléltem négy (!) autóbalesetet; talpra álltam, miután magamra hagytak a hét hónapos terhességemmel, és megküzdöttem a tizenöt éven keresztül gúzsba kötött generalizált szorongással, és súlyos pánik rohamokkal. A hosszú ideig tartó belső munka eredményeként végre újult erővel foghattam neki annak, amire mindig is elhívást éreztem: segítő lettem. 

Ez a terület volt az, ami valamilyen formában időről-időre mindig visszaköszönt, bárhová sodort is az élet. Azon túl, hogy a magaménak érzem, még a visszajelzések is mindinkább megerősítenek benne - legyenek azok akár építő jellegű, vagy éppen ellenkezőleg, rossz szándékú kritikai megnyilvánulások, melyeket én csak érvek nélküli kötözködésnek (provokációnak) nevezek.

Én ugyan nem rendelkezem varázsgömbbel, sem a mindent tudás és a tévedhetetlenség privilégiumával, de azzal a különleges "ráérző" képességgel, szeretetteljes humorral, valamint két évtizednyi gyakorlati tapasztalattal és elengedhetetlen háttér tudással igen, ami ahhoz szükséges, hogy átlendítselek azon a „krízisen”, mely miatt "földbe gyökereztek a lábaid". 

***

Tanulmányaim/referenciák:

Károli Gáspár Református Egyetem (Kiskőrös)

Felsőfokú Ifjúságsegítő - szociális és ifjúsági munka (2014)

Pedagógiai, - Pszichológiai, - és Mentálhigiéniai asszisztens (prevenció)

- Diploma (PT D 004302) - Nyilvántartási szám: 55191322

• Janikovszky Éva Kéttannyelvű Általános Iskola – vizsgamunka/gyakorlat/pedagógiai-, és klinikai gyermek pszichológus asszisztens
• Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekvédelmi Központ – preventív foglalkozás és segítő beszélgetés szervezése családoknak (projekt felelős)
• ®Provokatív Brief Coaching – 2016 – (saját segítő módszer fiatal felnőttek és felnőtt korosztály számára)
• Segítő beszélgetés (Életvezetés és párkapcsolati nehézségek) - 2016-tól

***

Ők ketten rendkívül inspirálóak, hiszen nem beszélik az emberi nyelvet. Igazi kihívást jelentenek a számunkra. Mindennap azon dolgozunk, hogy boldogok legyenek a saját bőrükben. Függőségükben a függetlenségüket is igyekszünk biztosítani a számukra.

Ez felemelő érzéssel tölt el minket. 

(Negró és Gésa, 13 és 7 hónaposak)