A LEGENDA

Február 14. napját - a szerelem ünnepét - sokan úgy tartják számon, mint Valentin napot, holott a mi naptárunk szerint ez valójában Szent Bálint napja. Mit ünnepeljünk akkor, Bálint vagy Valentin napot?

Mivel a két ünnep egy és ugyanaz, így mindegy. Bálint ugyanis a Valentin név magyar megfelelője. Mindössze arról van szó, hogy a Valentin nap elnevezés vált divatosabbá, köszönhetően a nyugatnak. Az ünnepek ettől függetlenül még ugyanannak a szentnek a nevéhez kötődnek, és ugyanarra az ókori ünnepre is vezethetők vissza.

Az ünnep ókori eredete

Az ókori Rómában a február közepére esett a Lupercalia (vagy Februa) elnevezésű vallási ünnep, mely tisztító szertartásokból és termékenységi rítusokból állt. Az ünnep célja pedig nem volt más, minthogy kiengeszteljék a farkas alakú, rosszindulatú Lupercus Istent. A papok szíjakkal ostorozták a fiatalokat (főleg a nőket), azt remélve, hogy a rituális verés tisztulást és termékenységet hoz.

Ellenben voltak kellemesebb részei is a termékenység ünnepének. A fiatal leányok Júnó, a házasság istennőnek templomába mentek, hogy szerelmi jóslatot kapjanak jövendőbelijük kiválasztásához. A férjek virágot ajándékoztak a feleségeknek, az egyszerű nép ifjú férfiai pedig tombolát húztak a még hajadon nők neveivel, az így létrejövő párok egy ideig egymással jártak, és előfordult, hogy valóban egymásba is szerettek.

Szent Valentin legendái

A szerelem ünnepének mai elnevezése egy római pap, Szent Valentin (magyarul Szent Bálint) nevéhez fűződik. Szent Valentin állítólag időszámításunk szerint 269 vagy 270 február 14.-én halt mártírhalált, pont azon a napon, amikor a pogány szerelmi sorsjátékokat is tartották.

Terni Szent Bálint és tanítványai egy 14. századi kéziratban

Az egyik legenda szerint Szent Valentinnak azért kellett meghalnia, mert a vallásüldözés idején nem adta fel a kereszténységet. A börtönben töltött idő alatt pedig üzenetet küldött barátainak, hogy szereti őket, és ne felejtsék el őt.

A történet egy másik változata alapján, Szent Valentint Claudius császár börtönöztette be. A császár megtiltotta, hogy a fiatal férfiak megházasodjanak, úgy vélte ugyanis, hogy a nőtlen férfiakból jobb katonák válnak. Azonban a császári tiltás ellenére Valentin keresztény szokás szerint összeadta a fiatalokat.

A legenda egy kiegészítése szerint Szent Valentin rabsága alatt összebarátkozott a börtönőr vak lányával, akinek csodás módon visszaadta látását. Kivégzése napján, február 14-én búcsúlevelet hagyott a lánynak, amelyet így írt alá: "A te Valentinodtól"

Ez a Valentin napi üzenetküldés eredetének leggyakoribb magyarázata.

Bár a mártírhalált halt papot hivatalosan nem avatták szentté, a pápa 496-ban elrendelte, hogy az addigi pogány Luperkalia ünnep helyett február 14-én Szent Valentinre emlékezzenek. Azóta ez az ünnep fokozatosan a szerelmes üzenetek napjává vált, és Szent Valentin lett a szerelmesek védőszentje.

Bálint napi babonák

Magyarországon számos babona, hiedelem és néphagyomány kapcsolódik Bálint naphoz. Ezen szokások nagy része fiatal lányoknak adott segítséget ahhoz, hogy megtalálják, meghódítsák vagy megtartsák szerelmüket.

● A babona szerint Bálint nap reggelén egy szerelmes csók szerencsét hoz.

● A hiedelem szerint, ha a lányok a Bálint-nap előtti éjfélkor a temetőbe mennek, megláthatják leendő férjüket.

● A párna alá helyezett babérlevélnek szintén az a célja, hogy a lányok álmukban megtudják, ki lesz a jövendőbeli párjuk.

● Az eljövendő gyermekáldást is ezen a napon lehet megtudni. Egy félbevágott alma magjait megszámolva megjósolható, hogy hány gyermeke lesz a fiatal feleségnek.

● Bálint-napon a madarak is nagy szerephez jutnak a hagyomány szerint. A hiedelem úgy tartja, hogy ha egy hajadon lány ezen a napon verebet lát, szegény emberhez fog hozzámenni de boldog lesz. Ha azonban egy tengelice repül át felette, akkor gazdag férfi felesége lesz.

Ezeket a hagyományokat és babonákat ma már nem sokan tartjátok. Helyüket a rendszerváltás óta fokozatosan átvette az úgynevezett “kereskedelmi Valentin nap”. A szerelem ünnepe azóta leginkább a drága virágárusok és szívecskés lufibódék előtt kanyargó sorokról szól.

® HRG_1970